Sziasztok, Drágáim, Trezsi vagyok!
Kérlek szépen Benneteket, hogy aki a mi „Bán Petink” búcsúztató szentmiséjére el tud jönni november 13-án szombaton Egerbe, az mihamarabb jelezze nekem, legkésőbb keddig, a levél végén leírt e-mail címemre.
Mindenkinek és mindenféleképpen utánajártam, ahogy csak tudtam, mert úgy gondolom, ez a TANÁR ÉS EMBER tényleg osztatlanul megérdemli azt, hogy elbúcsúzzunk Tőle, mert kaptunk tőle éppen annyit, hogy ezt legalább megtehessük…
Higgyétek el, én sem „főállásból” teszem ezt, hanem szívem minden darabjával cselekedtem inkább.
Akit nem értem el, attól elnézést kérek, de sajnos olyanok is akadtak, akiket legalább háromszor kerestem valamilyen „kommunikációs csatornán”, és még arra sem „méltattak”, hogy válaszoljanak, vagy legalábbis életjelet adjanak magukról.
Csak remélni tudom, hogy mindezt mérhetetlenül szoros időbeosztása és feszített élettempója akadályozta meg mindezeknek az embereknek, vagy éppen az, hogy tényleg nem csüngünk mindig az iwiw-en. (Na, majd csüngenénk még, ha nem 50, hanem 18 lennénk…!)
Kérlek arra is Benneteket, hogy legyetek szívesek írni nekem egy méltatós, emlékezés-szerű levelet, olyan gyermekien emlékeset, de már felnőttként persze. Na, remélem, ezt értitek.
Olyan klassz volt, mert akik eddig megtették, egyből megértették, és kaptam olyan leveleket, hogy azt mondtam, elájulok a gyönyörűségtől.
Őszintén elárulom, hogy ez úgy kezdődött, hogy először azok, akiket elértem, fantasztikusan, rögtön lereagálták, és egyszer csak ott találtam magam sok-sok szívet melengető üzenetek sokaságában.
Ekkor már azt éreztem, ez nem maradhat csak az enyém. De hát, ezek tele voltak természetesen szlengekkel (ilyenek, hogy lécci, meg eccer, meg egyebekkel…), aztán éppen ekkor megkért Liszti apánk, hogy küldjek át neki szépeket. Tudjátok, milyen Ő, a nagy túlélő prófétánk…, ha meglát két szép mondatot, biztosan könyvet akar majd egyszer belőle faragni, vagy éppen csak szépeket akar olvasni. Mindent átélt Ő is, amit ember csak megszenvedhet, gondoltam, örüljön kicsit!
Figyeljetek! Tiszteletben tartom azokat is, akik Lisztest kitették a szívükből-lelkükből, sőt, meg is értem, emlékezünk ugyebár arra az ominózus, gyermek-lelket törő esetre…
De hozzáteszem, ezt nem Lisztesnek írjátok!
Mert, most jön a másik: Kapcsolatban vagyok Bán Peti feleségével, és Neki is átküldtem ezeket a fogalmazásokat, ó, de hülye vagyok, emlékező leveleket, amikből mellesleg azonnal kiszedettem a szlengeket, miután megtudtam, hogy Lisztesen is „átmegy”. Édesek voltak, majd megettem Őket, volt, aki rögtön írt, hogy „várjál Trezsi egy kicsit, írok, írok, persze, hogy írok, de görcsölök kicsit, mert most már át kell gondolnom még egyszer…”
Legszívesebben leírnám Mindnyájuk nevét, ma, de ne kivételezgessünk…! Mindenesetre imádni-, szeretnivalók és nagyon büszke vagyok Rájuk, mert valami hihetetlenül őszinte csodákat írtak! És, KÖSZÖNÖM!
Tehát: Addig-meddig ment a dolog, hogy átküldtem, és ha írtok, átküldöm majd ezeket Ildikónak, Bán Peti feleségének is.
Határtalanul örült, olyan „segítség” ez neki a gyászban, hogy azt el sem hiszitek…
Kapott, kap a család - a feleség, a gyerekek, az unokák - egy olyan örökséget, ami életre szóló, amilyen arculatból Ők nem ismerték ezt az embert, ezt pedig TŐLÜNK kapja!
Mindezek után Ildikó annyira csodálta az osztályt, hogy megírta, meghív minket mindezért a jóságért, tiszteletért, barátságért a szentmise után a Vörös Rák Étterembe egy kis beszélgetésre még Bán Petiről, hát azt gondolom, ez óriási megtiszteltetés!
Tehát, úgy készüljetek, hogy aki jön, utána ez lenne, és ha már meghívást kaptunk, illő is lenne elmenni…, nem sokáig tart az, meg legalább kicsit együtt lehetnénk megint.
De, aki nem tud eljönni, az is írja már meg ezt a levelet KEDDIG nekem, mert ezek majd egybe lesznek gyűjtve, én kinyomtatom, és kaptok majd mindahányan valamikor belőle, hát, örök élmény lesz Nektek is, azt mondhatom.
Idézzetek föl szép emlékeket Róla, emlékezzetek Rá, mint Tanárra, Emberre, esetleg már Barátra.
Ilyesmi jellegű, hogy: „Szia Trezsikém, vagy nemtom, milyen jelzőt tesztek mellém…, köszi az értesítést, szomorúan értesültem B. P. haláláról” meg ilyesmi kb. a „műfaj”. (Ezt, csak segítségképpen írtam.)
Kérlek szépen Benneteket, ÍRJATOK!
(A leánykori nevüket írják már alá a lányok, meg a fiúk is a születési napokat…!)
Gyakorlati dolog: Ez, egy nagyszabású, búcsúzó szentmise lesz. A temetés szűk családi körben zajlik valószínűleg, B. P. szülőhelyén. A család azt kérte, hogy mindenki egy szál virággal búcsúzzon, a koszorú árát pedig a templom javára fordítják.
Mi úgy döntöttünk, hogy az időpont előtt gyülekezünk a templom előtt. (MINORITA TEMPLOM, DOBÓ TÉR)
(12:30 a TALI, 13-án, szombaton!)
Vettem egy szép borítékot, abba belehelyeztem, majd megnézitek, egy szép selyemszalagot, ráírva egy ugyanolyan szépséges gondolatot (majd a végén ezt is leírom). A talin fejenként összeszedjük a koszorúra szánt összeget, ez fejenként egy ezres lesz, és belehelyezzük abba.
Majd együtt, egy óvatlan pillanatban valahogy, odaadjuk Ildikónak, én ezt megbeszéltem Vele, ne ott kelljen már „üzletelni.”
Az együtt odaadás azért lényeg, nehogy azt higgyétek, lelépek vele (Na jó, ez vicc volt.)
Megkértük Ildikót, hogy rendelkezzen Ő a pénzzel, csak egy kérésünk van, hogy az összegből, vagy valamennyi részéből csináltasson majd Bán Petinek egy csokrot, vagy kis koszorút az osztályunk nevében, oda, ahol végleg nyugszik, és kösse rá ezt a szalagot…
A többit adományozza a templomnak, vagy vegyen az egészből virágot - Rá bíztuk.
Megígérte, megköszönte.
Azt is jelezzétek vissza, hogy tudtok-e szombaton virágért szaladgálni, mert ha nem, én még azt esetleg a nyakamba varrom Értetek, és megrendelek mindenkinek - aki visszajelez - egy szál fehér rózsát, és viszem a templom elé, odaadom.
Ez, nemtom hány Forint lesz, majd olcsót nézek, alkudni még most se tudok.
Következő: Aki tud a következő osztálytársakról, küldje már át neki ezt a levelet, na, ez egy regény lett, Drágáim, de nem tehetek róla, nem magamért csinálom én ezt…
Tehát: Berecz, Bögös, Czene, Papp, Nagy (Eszter), Urbán, Majoros, Trestyánszki - Őket nem találom! Segítsetek!
Ja, és még egy: Nagyon jó lenne, ha aki tudna, hozna egy kis tálca süteményt, sütne egy egyszerűt, vagy ha nincs időtök, végső esetben vegyetek már, ezt boldogan venné Ildikó és nagyon megköszönné!
Ezért is kell jóval hamarabb találkozni!
Aki Egerben kocsival jön, és előtte össze tudna engem szedni itthonról, jelezzen már, lécci, mert nincs akkor a közelemben senki „autós”, nekem pedig eltört a kis lábujjam…, tehát akkor én bizti, hogy nem tudok bebicegni, így is húzós lesz.
(Ti pedig, Drágicáim, akik rögtön írtatok nekem, ne haragudjatok, hogy ezt az iwiw-eset küldöm el, de már képtelen vagyok személyre szólót írni, majd ha lemegy ez a szomorúság… (mellesleg meg van annyi bajom, hogy asse tudom már, hol vagyok…), akkor írok Nektek személyre szólót, mindenesetre, csodálatosak, klasszak, szeretetreméltók, utánozhatatlanok és igaz barátok vagytok!
Örök hála és köszönöm szépen! Szeretlek Benneteket!
Persze, Mindnyájatokat!
Mindenki e-mailt írjon, léccike!
„Összefoglalás”:
1. Visszajelezni, jössz-e, nem jössz-e, mert a létszám miatt Ildikónak kedd estig le kell ezt adnom. (Esetleg szerda reggel!)
2. Levél írása Trezsinek Bán Petiről
3. Az „összefoglaló” rész visszajelzéseit külön írjátok már, ne a „méltatás”-ban, mert még úgy belezavarodok, hogy benne hagyok véletlenül egy búcsúlevélben valami tálca süteményt…
4. Visszajelzés, nagyon gyorsan, hogy ha jössz, rendeljek-e egy szál rózsát Neked.
5. Tálca sütemény
6. 1 db ezrest hozni.
7. Találkozás: 2010. november 13., SZOMBAT, 12:30 = fél 1–kor, de lehet negyed 1-kor is már! A Minorita templom előtt (Dobó tér). (A mise időpontja 13 óra = 1 óra.)
8. Utána Vörös Rák Étterem, mert számít ránk Ildikó!
9. Aki úgy érzi, ez nem „kötelező”, csak súgás, foglalja, vagy csúsztassa be már a levélbe Lisztest is.
Sokaknak meg sem kellett „súgni” – mert barátok voltak, és a felesége után elvesztette Őt is…
(Se gyerek, se feleség, se barát, gondoljatok már bele…!)
10. Aki nem tud jönni, de mégis „beszállna” az anyagi részbe, küldjön már akkor pénzt a címemre, majd tanúk jelenlétében teszem a borítékba!
Cím:
Trezsenyik Katalin – Eger, Cifrakapu u. 120., IV/14.
11. E-mail-cím:
12. A szalagon ez áll:
„VALAHOL LENNI KELL EGY ORGONÁNAK, MELYEN MAJD EGYSZER BEFEJEZHETEM A DALLAMOT, MELY ITT HALÁLBA BÁGYADT, S MELY AZ ÉLET NEKEM!"
(Juhász Gyula: Szimpozion – részlet)
13. Ja, ki tud eljönni értem?
14. Telószám:
06-20-261-57-67
SZERETTÜNK, ÉS SZERETÜNK, KÖSZÖNJÜK!
NYUGODJÁL BÉKÉBEN, TANÁR ÚR!
A „4. B O.”
Sok puszi és ölelés, vigyázzatok Magatokra!
Trezsi
(Az erdészek közül is értesítettem néhányat, bár asziszem, Őket nem tanította, de Kalóczkai Laci, Hlavács Zsolt, Tóth Sanyi nagyon tiszteletteljesen és aranyosan reagált. Köszi. Természetesen, Rájuk nem vonatkozik az anyagi rész. Mácsár Melinda, Kiss Rozi nem tud jönni, de az ezrest ideadta, Juhász Maja nem tud jönni, de megkért, fizessem be. OK.)